Az vagy nekem
Az vagy nekem, mint vénülő szívnek egy halk dobbanás,
Az vagy nekem, mint vak szemnek az első pillantás,
Az vagy nekem, mint csendnek a suttogás,
Az vagy nekem, mint gyermeknek a játszás,
Az vagy nekem, mint tavasznak a napsugár,
Őszinte szívnek szerelmes ölelés,
A soha nem tévedés, csak egy lágy érintés,
Olykor egy kibékülés, talán,
Egy féltő csók, vagy tétova zavart ölelés,
Nem sírok tovább, s a vágyakozó dalom elfogyott.
Sötétlő ködbe száll,
S elfogy, mint a harmat a füvön mind ez oly gyorsan drágám!
Őrizd meg a holnapom, hogy emlékünk köve
Olyan legyen, mint az ezüstös márvány.
Mert ez vagy nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése