Öregségünkre

Tényleg Ilyen jó neked hogy van valakid?

És az is, hogy otthon vár valaki? 

Mondjuk én a te Orsós Gyurid!

Tudod, Milyen jó nekem hogy meleg vacsorával vársz

És te vagy aki otthonunkban fel, s alá sétálsz, takarítasz, főzől, mosol, és mindent megcsinálsz.

Jó nekem hogy még nem ismerhetem előre a jövőmet?

Jó nekem, hogy reménykedhetek

Szerelmedben!

Még mindig jó nekem hogy néha Az ablakodnál munkád közben megleshetlek mit csinálsz a virágos kertben! 

Most hogy megöregedtünk emlékekezni fogunk a múltra 

S nagysokára megérjük, hogy lejössz velem akkor a régi kútra

Emlékszel? 

Oda, ahol húsvétkor vödörrel meglocsoltalak egyszer...?

Építek egy padot nekünk oda

Hogy leülhessünk,

És órákig hallgathassuk a fák susogását nadarak énekét

És majd közben majd figyellek ahogy lélegzel és élsz!

 

Ugye, foghatom a kezed ott a padnál, gyengéden?

Nézhetem megőszült hajad hullámzását, amint alá hullik selymesen?

Ha majd elmész, engem itt ne hagyj kedves!

Vigyél magaddal a Szentmihály Lován oda fel!

Úgy mint amikor húszévesen, a kazal tetejére,

Amikor bámultuk , a göncöl szekér legfényesebb

Csillagát 

És utaztunk a végtelenség vonatán! 

Mielött, majdha, elmúlunk, erősíts meg hitemet,

Hogy találkozhatunk oda fent, és újra együtt lehetek veled, és ott is foghatom féltőn boldogan a  két kezed!?

És milyen jó lesz kinéznem a menyország ablakán,

Mikor megjön a munkából, az én mosolygos angyalkám!