22- ik szonett
Fáradt vagyok, még ne vígy el
Ó halál!
Hatvannégy évesen még ne hívj El jó atyám!
Munkába élem mindennapjaim,
Izmaim fájnak, remegnek kezeim
Nem kell az kitüntetőérdem, azt még most is, gyatrán mérik!
És görcsös mohó ujjakban lapul meg a temérdek magyar forint.
Ma már a becsületet is pénzért lehet venni!
Ha már eljössz értem jó kaszás
Kérlek szótlanul mettsz és vágj,
Mert én, hazámért vért ingyen nem adok!
Megfizetem gazdagon!
De elöbb hagyd, hogy utoljára megöleljem ifjú babám!
Síromra mohát szórjatok jó löszösfölddel
Követ emlékeztetőül csak egyet tegyetek,
De elöbb írjátok rá arany betükkel,
"Bocsássátok meg, hogy ezzel a Verssel nem voltam veletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése