Az első repülő utam.
Úgy nyúltam fel az ég aljára
Hogy nőnöm sem kellet
Kezet lábat kinyújtottam
Mig a paplanom be nem takart
És az álom elvitt a felhőkig
Ahol a házak kicsi kockaként
Eltörpültek, s lettek nagyon kicsik,
És minden bevont
A tejfehér felhő, ahogy leszálltunk
Brüsszel repterén, anno úrévének, zord telén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése