Fázik a lelkem
Már két napja alig alszom
Haldoklik az érzés bennem
S ma még nem ettem éhezem.
Fázik a lelkem s fázik a testem
Bebugyolálom magam a ködbe
S szét folyik bennem a keserv
Ha majd a harmat felszáll
Őszi napfény megmelengeti majd az alvó mormotát
S az őszbe hajló fák susogását.
Ni csak! Szerelmes dalt játszik! A szél fuvolázik a kövér havon.
Deret seper! S lehullik a zúzmara a kőrisfákról!
S lent az erdei völgyben
Egy medve keres magának jó meleg vackot, derékaljnak jó
lesz majd az alig száraz lomb.
Majd álmos csókot lehel rá a hideg napsugara…
Még a morgása sem hallik
Alszik a !
Altatót dudorászik a hideg alkony
Egy harmat csepp hull alá
És lassan itt a karácsony