Szózat a Föld Apához
Megvénűlt a fűd, vized a fád, bokrod !
És mindig a saját viharos utadat járod,
Sok bajt átéltél, s kérges a hátad, sok a teher rajta!
Háborúk nyomták a földjeidet
Támadt itt ember az emberre
Lovak, gépek estek el kebleden.
Ősz hajadból hullott megannyi csont s vér,
És te Föld Apó! A szíved Meghasadott. De miért?
"Még egy világ égés hátra van!"
Jósólják a vének a vakok
"Világ vége, ha hiszed ha nem,
Nem sokára itt lesz. Meglátod.."
Ej vénember, földember
Rázd meg magad,
Ébreszd fel nemzeteid hamar,
Mert Isten azért adta a földet e lénynek
Hogy nemzeteket nemzen, S legyen örök béke
A föld lakók szívében.
Nyugtasd meg természetnek erőit is,
Hozz zöldülő tavaszt, betakarítós őszt, esőt havat,
Mert földedbe kevés már a víz,
És a nehéz sors felsír
Gyermeki könnyeket töröl a szél oda kint
És nyughatatlan keményszívű lett a hit!
És adj erőt gyengülő költődnek majd akkor, amikor a végitélet jön, és amikor a megkeményedett szíve, már nem hisz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése