Ars Poetica helyett
Verselek, csecse-becse betűim
Szavaim épp hogy ki tudom nyögni
S látom, dolgaim, rendezetlenül Össze fog dölni.
Sorsom, hol sanyarún, hol boldogan alakul újra meg újra.
Mint lépni tanuló kisgyermek
Botladozom És a
Életvonalaim tenyeremen elmosódnak,
Haldokló dorgáló szavak, elfeledve, vagy
El- elmaradoznak, És látom betűit,
Keménypapírra íródnak!
Jaj, de bűnömről írni nehéz
S az intő szó is kemény,
Mint egy kölyök ki ablakot tört,
Büntetésül rám szállt a korhasztó idő.
Vannak boldogító röpke percek
Hunyorgó fakuló szép képek,
S bennük, hittem, s hittem a szép életben,
Hogy mint a tűzmadár hamvaiból újjá éled,
Szívem elfáradt, de többé már nem lázad.
Hallgatag arccal a nap felé nézek,
Bűnöm megbánom,
És a csendhez
Szól haldokló énekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése