Berzencén megroppant a híd,
A lipéki- árok leszakadt sáros, homokos partot visz
Amott a viharos szél egy fát döntött ki
És a hideg eső nem akar megszűnni, csak néha megállni,
Erőt gyűjteni!
A vizimalom helyét benőtte a nádas a sás,
Otthont ad itt kígyónak, békának
És él itt számtalan madár
(Veréb, csér, és varjú család.)
Beköszöntött az ősz
S vele a viharok is.
A szőlösgazdák aggódva figyelnek az ablakra,
Féltik a termést, s hullik az alma, és féltik a szölőt, a bort is, főleg ideit...
De a Pálma kocsma nótától hangos
Nyomja az akkordokat a gitáros
A szintetizátor is hangos
És előkerül egy régi elfelejtett zenei moll.
Egy lány táncra perdűl, tánca
Mindenkit magával ragad,
Jó kedvre deríti a mulatni vágyót,
Egy öreg cigány nótába fog
Régi nóta, ősi berzencei dal
Csend ül a teremre, dudorászva
Követi egy két érces hang.
Berzencei domdokon a homok rohan a széllel,
Lentebb az agyagban,
Nem található csak krumpli és gaz, és elszáradt kéreg,
Itt- ott megterem a noa, fenyő és talán boróka,
S ott fent mézet termelnek a méhek!
Estébe kerül az óramutatója, mindenki hazamegy a Pálmából
Cigányok is szedelőzködnek,
De még megisszák a vörösbort.
A harang kondul egyet, talán kettőt?
És otthonába tér, az utolsó tekergő.
Az esőzés alább mararadt
Itt - ott néhány csöpp, esik.
Egy kuvasz lassan ballag haza
Szőre elázott, besétál egy egy nyítva hagyott kapun,
S komótosan hazatér családjához,
Mint egy vénséges Vén öreg nagyúr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése