Elhaló fohászom
Uram!
Megbotlott a szeretet,
Az emberiség szétszéledt
Nyájadat elvadult farkashorda tereli
A szakadék felé,
És mindenhol haldoklik a hit!
S én mint egy sebzett medve, ordítok, a világra,
De, hajh! Süketek a fülek, s nem hallanak!
Uram, hallod a pár száz kiáltást a trónod felé?
Látod a milliárdok vad táncát,
Az emberiség szétszéledt
Nyájadat elvadult farkashorda tereli
A szakadék felé,
És mindenhol haldoklik a hit!
S én mint egy sebzett medve, ordítok, a világra,
De, hajh! Süketek a fülek, s nem hallanak!
Uram, hallod a pár száz kiáltást a trónod felé?
Látod a milliárdok vad táncát,
Mint valami megbolondult relé,
Látod, ahogy az emberiség darabjára hull?
Amint vakon a földre dobott sátánikártyából gonosz lapot húz?
Látod, ahogy az ember a végzete felé rohanni?
De te most nem teszel semmit! Vársz valamire, mint rejtekébe bújt macska!...
Látod, ahogy az emberiség darabjára hull?
Amint vakon a földre dobott sátánikártyából gonosz lapot húz?
Látod, ahogy az ember a végzete felé rohanni?
De te most nem teszel semmit! Vársz valamire, mint rejtekébe bújt macska!...
Hanem, a szent írásoddal Elmondod és megjósolod, a vég idejének napját s óráját!
Ez a halál körtáncának kezdete és vége
Ez a halál körtáncának kezdete és vége
S Te kerítsz neki Alfát és omegát!
Te tudod uram, rendelkezz e megromlott világgal.
De kérlek hagyj százat, és egy talpalatnyi földdel,
Hogy nyíljék ott ezer meg ezer virág,
És sok sok kis madár éneke zengjen
Mert jutalom is létezik evangéliumodban, és szentebbnél szentebb ige
Hisz ő is a te teremtményed, Maga az ember!
Te tudod uram, rendelkezz e megromlott világgal.
De kérlek hagyj százat, és egy talpalatnyi földdel,
Hogy nyíljék ott ezer meg ezer virág,
És sok sok kis madár éneke zengjen
Mert jutalom is létezik evangéliumodban, és szentebbnél szentebb ige
Hisz ő is a te teremtményed, Maga az ember!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése