Sírás a kazalnál

Az éj hidegen homlokomra csókot lehel
takaróm az esős októberi felhők
és felettem keringő szénfekete hollók.
Meleg kezedet érzem a didergő
arcomon.

Egy kutya rám vicsorog, majd mellém gubbaszt, nyála csorog
melenget a pára, ő is kicsapott állat!
Felsír  a kazal másik felén
a nyomorúság, és a betegség
felkacag a nincs, s bennem elhal minden kincs.

Tündérkém még ne siess el, várj egy szóra
hadd mondjam el, ma jó voltam!
Nyugodtan aludtam az ember alkotta kazalba
nem kiáltott rám a mező őr, puskáját rám villantva,

Ma jó voltam csendbe voltam.      

Ma még nem ettem semmit,
És nincs hol szomjamat oltsam
csak láttam mosolygós arcokat az eső
áztatta porban, 

a hontalanok hazájában
valahol itt a falúszélen, egy jó meleg kazalban.

Nyár végén

Egy bogárka dongva köröttem száll felismerem,

Ez egy szentjánosbogár,

S megállok egy percre.

Egy falevél elfáradt, és mintegy

Madártoll lelibbent a fáról.

Az erdőben minden fa lombja

Hűst ad,

Egy vargányát látok a  fű alatt, 

S látom még aprócska a gomba.

Egy szarvas kilép a tölgy mögül

Fent a lomb tetején egy sólyom fészek ül,

És felsikolt messziről a nagy madár,

Valamit hallhatott, vagy a fák közt egy kis mókus zöreje volt tán?

Lentről  most csak őt látom

csőrébe egy kövér patkány

Most fogta az elöbb a réten,  vagy valakinek az udvarán Górénál?

Még szemezek egy kicsit a madárral

és óvatos léptekkel folytatom az utamat.

Egy sikló siet a homokba, oda ahol

rönkök sorakoznak a fenyők közt.

Friss még a forgács alattuk, 

és az kupacba rakva.

S lejjebb, csendben tovább folyik

A Lipéki- patak.

A belogó bokrok 

árvalányhaját tova viszi a patak sodrása!

még egyszer sóhajt az erdő

és a vöröslő rőt jelzi, 

Lassan itt az ősz.

A nap lebukóba van

Arany színével befesti az eget

És a falu lakói hangos imával Köszönnek el egymástól, és az est csókot lehel a falura,

és a lámpák fényénél, táncukat ropják az éji bogarak.

Nyolcat kongat a templom harangja

holnap is lesz egy nap

és vár a munka, vár a természet

És jó lesz újra látni a megszokott

arcokat, akik rohannak,

Dolguk után, szótlan komoly arccal.