November, olyan vagy nekem mint a némaság,
Mikor a szó elment messze vándorútra már,
És a látás elhomályosul
És zöldhályog ül a szemeknek bogarán
Levegőt veszek, utam folytatom
Nehéz nekem a járás, a fák mint a fantom
Ijesztgetnek, a surrogó szélben
Ma még nem ittam s nem ettem semmit sem!
Az eső, vizet csókol ajkamon
És az elázott ruhámon
Ez a november hagy nedves nyomot.
Vágyom a melegségre,
Kályhába ropogó tüzre,
Gondolok reménykedve, s
Csendben felsír a szívem.
Istenem két hónapja hogy
Elment a narancsszínü Szeptember mint egy hűtlen asszony,
S látom ahogy a szódás megáll
Egy ház elött
Pokróccal takarja be lovát
És egy láda szódát visz a szomszédba.
Még el kell mennem a boltba!
Hónapra havat mondanak..
Összehúzom kabátom,
És hangos az utca a kutya ugatásoktól
És a délutáni utcákban,
Céltalan barangol a hideg maga.
A házak kéményeiből
Kavarog a füst,
S szembe Lilláéknál
Forrong a töpörtyűs üst.
Haza ballagok a berzencei
Árvácska Otthonba
Egy jó meleg tea vár.
Beethovent hallgatok rádiótelefonomon
És hálát adok már az úrnak,
Hogy már itt, jó helyen vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése