Reqviem
Elfáradtam! Egy padra lerogyok!
Hallgatom, ahogy a léptek kopognak
Az eső áztatta betonon.
Egy kutyát látok, agg szegény,
Bordája kint van, enni kér,
Étel rég volt nekünk, s hívom, hogy van még remény,
Két koldus talán többre megy,
Kéregetünk az istenadta néptől, talán
Simogatást kapunk, s nem csak rúgást.
Haj, de a sötét téli éj befonja a napnak
Sápadt fényét, kiszolgálja a hideg minden úri kényét,
Bitang táncra perdül velünk a szél,
S valahol egy szimfónia útra kél.
Ketten ballagunk a kutyával, s tombol a tél,
S fagyosan szorítja magára a jeges leheletét.
Halni kéne, elmerülni a sötétbe,
Hiányos fogaimmal falni a temetői földet!
Egy imát mondj testvér, meg kérlek én,
Csak kettőnknek e világtengelyén,
Nekem és a föld, minden népéért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése