Házakhoz járt mosni, hogy eltarthassa családunkat.
Apám korán meghalt talán lehettem ötéves.
Hegedüjét bátyám örökölte
Notája egy volt, és azt játszotta mindenkinek.
Mire hatvan éves lettem a tizenhárom testvéremből
Márcsak ketten maradtunk nővéremmel!
Életem első tizennyolc évét intézetekbe töltöttem el!
Ahol belőlem embert "faragtak",
Veréssel, pofonokkal megaláztatásokkal!
A hajlamom majdnem ferde lett,
De, a sorsom megkegyelmezett!
Asszonyoktól féltem, beszélgetni velük nem mertem,
Olyan magányos lettem mint egy szél futta lepke.
Jött egy hölgy az életembe, aki
Megváltoztatott engem,
Lett egy gyermekem, aki elment
Harminchárom évesen.
Nevelt gyermekem lépett a helyére,
Születésekor, a feleségemet elvesztettem.
Most hogy megöregedtem
Egyedül lettem
Mire felneveltem őket,
Nehéz időket éltem,
Embert neveltem belőlük,
Mamár nem szégyellem.
Mire felnött lett a két gyerek,
Halántékomra,
Az idősebb fiam halála tett
Ősz jelet.
Nem panaszkodom!
Szerettem gyermekeim!
Az Istent arra kérem tartsa meg hazám összes gyermekeit, családjait,
Erőben egészségben,
És nem utolsósorban a cigányait és minden nemzetiségeit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése