Kharon ladikja.
"Megvívtam a harcom veletek
Most rajtatok a sor, harcoljatok!"
"S evvel a harccal, most mit kezdjünk?"
"Hát csak vívjátok meg!
Én a császárotok, ezt parancsolom!
Hiszen nincs messze a kánaánotok!"
S Pár száz embernek, még jut a jóból!
Zene taps, és milliók táncdala, sokszáz, ezerszáz lanttal gyullad tekergő lábbal a nemesb táncra
Ha! Hallod ember! Most ritmusra verődik össze a gyermekeitek keze
Óh te mindenek fellett álló plebejus állam Róma!
Táltosaid sem jósóltak jobbat?
Csak nem? Kiürült az aranybányátok...?
Jóslataid csak annyi ér, mint az Onánnak, a zsidónak a hagytéka?
Ami terméketlen talajra hull!
(És kies tájaidon csak a háború dúl!)
Ti meg chitárosok, verjétek csak azt a húrt,
Mert már elfogyott az ajkunkon a panasz szavunk,
És elzengjük majd, a dühödt dalunk!
S ifjú katonák tetemét, Kharon majd elviszi a ladikján,
Le a történelem zuhanó folyóján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése