Immemoriam Bogdán László cserdi polgármester
Voltál, és lettél? Nem! Te most is vagy, lelkünkbe, imáinkban!
Bogdán László!
Mamár a föld is felzokog
Mert hírtelen elmentél.
Ember voltál itt a földön
Romaságodból nem adtál kölcsön
Hanem örökbe adtál mindent nekünk a lent lévőknek
Megtanítottad nekünk hogy a világpoklában is lehet élni,
Hogy a jó az isten dicséretével lenni.
Távol voltam tőled Bogdán László más neveden Cserdi Csoda,
De követhettem személyiségedből eredő tanodat
Nem bántottad a magyart, sőt keseregtél
Hova megy ez a nemzet, ha cigányaival " visel" hadat,
Aggódtál beásaidért, aggódtál lováriaidért
Tanítottál gyermeket, s felnőttet, és kérdem én, miért?
Hogy féluton ott hagyj minket boldogulni?
(Meg kell ebbe bolondulni...!)
Fordulj vissza, távolodó lépteidből
És légy nekünk újra a népnevelőnk!
Lassacskán a felhők eltávoznak homlokomról
S rá döbbenek sírodnál
Legenda voltál és jó, és tudom;
Hogy mig egy ember is gondol rád,
Addig nem halsz meg többé, sőt tovább élsz bennünk mint egy szent gondolat a papnál,
S vigyázzanak rád
Ott fent,
S óvjanak téged Bogdán László, mint itt minket, az Atyánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése