Ma már harmadszor néztem
A testedet, ördögi játék ez,
Megbolondít, alakodnak vonala,
Ring akár az aranyló búzatábla!
Vágyak borítják el szívem,
Kék színű pillantásod belém mar,
Mikor csókolsz, nyelved akár a ficánkoló hal...
Kívánlak, akarlak, akarlak még!
De ez most más! Ez egy édes álom kép.
Mint kövér gyerek aki ellop
Egy cukorkát,
Úgy csenném el a szíved, mert fáj
Hogy nem lehetsz az enyém,
Én vén vagyok, te pedig, fiatal lány!
Megvakít az éles vakító hajad aranyfénye,
S nem tudom, miért nem érzed?
Szeretlek, mint a nap, az őt eltakaró felhőcskét is,
És a verseim nem mondják el neked,
Az életem szomorú meséit.
Semmim nincs!
Csak az éjszakába suttogott szavaim,
Egy illat, egy kép, és magamba fojtott sóhajok,
És az illatod melyet a ruhád, hajad hordoz,
És a megálmodott, vad csókok,
Itt a kiszáradt ajkamon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése