Idegesen ültem a padon
Mindenhol pszichiátriai dolgozok
Nem tudom hova menni
A kapún két lakat, mondom:
"Nem tudok hova menni!"
Nyom a rivotril a risperdál
Ma aludtam több órát
Fáj a fejem, és azt képzelem
Otthon vagyok veled drágám.
Most még nem tudom hogy meghaltál
A szülőasztalon elvéreztél
Mert volt egy goromba aunerizmád
Talán Orvos mondta későn vettek észre és aztán....
Megbolondulok! Hogy nem vehették észre.
Most itt vagyok a kórházba nélküled,
És semmire sem emlékszem.
Zuhanyt kaptam az imént,
Kikötve vagyok az ágyon
Pisilnem kell..
A hólyagom tele, elengedem.
Büdös a vizeletem és a szelek is bántanak..
Több hónap óta most engedtek
Ki az udvarra
Fáj a napsütés, és fúj a szél
Állítólag tavasz van. Te jó ég!
Taknyom nyálam egybe folyik
Egy tanuló lány törli meg a nózim
Be mennék, mert fázom, de a gyógyszer lebénított, szólnék neked ember,
De a nyelvem nem mozog, csak nézek ki a fejemből üresen.
Szugerálom a zárt kaput, mennék de a járóka
Nem enged, a hülye!
Szinte belenött a betonba.
Egy lovat látok lovasával menni. Hív hogy menjek...
Utána eredek, de erős férfi kezek
Visszatartanak a szabadság lovasától
Aki csak mosolyog és én csak vágyakozom.
Nem tudom mi történt velem,
Éjfélt üt az óra
Egy szép lány ül a takarómra
Mesét mond, lassa és suttogva,
Tudom hogy képzelgek,
Nem fájnak a szinek, ezek csak képzelt a
Emberek,
Meghalni kéne, de a kaszás
Végig néz fiatal testemen
Azt suttogja,
"Ott van még egy csecsemő, és
Egy neveletlen gyermek akik a tieid,
Ők most az elsők, és nem a kínjaid
Menj haza, s gyógyúlj meg ember!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése