Figyelj rám kedves, valamit súgok rögvest,
A fán egy bagoly huhog, s szárnya suhog itten,
Lépteid figyelik apró madárka szemek!
Mily kecses, mily becses,
S ajkad mosolyához
Oda repül egy titkos lepke.
Szívemnek tavaszát idézi nevetésed,
Csókra izgatja hullámzó tested, forró számat,
Mint a tó vize amint egy szitakötő reppen rája.
Tétova mozdulatlan fa árnyéka
Vetül a házikómra, s bennem felsikolt az elmúlás dala.
A nap mosolyog, felhőt szelet űz,
S te már nem vagy sehol, eléget a kegyetlen tűz.
Úgy mentél el, mint akit a rossz sorsa sért,
Visszasírom régi időm, s kérdezem az elmúló ősztől, Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése