Örökre elhagytalak Barcs hazám.
Hamvaimat senki se szórja a
Dráva folyó hullámaiba,
Harminc évem eltelt, s nem szerettél városom,
Mostohám lettél, s lettél a balsorsom.
Kivert kutyaként nyögtem szalmakazlaid,
S tüdőbajjal és meggörbült Hátammal támasztottam az
Omladozó kunyhóidnak falait!
Büszke nem vagyok hideg utcáidra,
És én konok, éhkoppot is nyeltem évekig alatta.
Munkabéremből alig éltem, kifizettem
Neked az utolsó fillérem,
És morzsákból összerakott, balsorstól teli roma életem,
S lettem szolgád te elszegényedett népem!
Örömöm csak lopott emlőd volt!
És a fáról elcsent utolsó szem dió.
Lásd, máshol fog testem földbe szállni,
És ezernyi rossz emberi sors pedig, rád telepszik!
S tudod mit?
Virággal szórd ünnepeidnek tereit,
És szavald el ha teheted,
Cigány költődnek míves verseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése