Olyan vagy nekem sorsom mint a némaság,
Mikor a szó elmegy messze vándorútra
És a látás elhomályosul
És zöldhályog ül a szem gödrébe
Levegőt veszek, utam folytatom
Nehéz nekem a járás, a fák mint a fantom
Ijesztgetnek, a surrogó szélben
Ma még nem ettem
Az eső vizet csókol ajkamon
És ázott ruhámon most
A november hagy vizes nyomot.
Vágyom a melegségre
Kályhába ropogó tüzre
Fát teszek és
Csendben felsír a szívem,
Istenem két hónapja, hogy
Eljöttél narancsszínü szeptember. Most velem lakik a november
Látom ahogy a szódás megáll
Egy ház elött
Pokróccal takarja be lovát
És egy láda szódát visz a szomszédba.
Még el kell mennem a boltba
Holnapra megint esőt mondanak
Összehúzom kabátomat
És hangos kutya ugatásoktól
Visszhangos utcákon át
Haza ballagok s berzencén
A befogadó Otthonomba
Ahol finom étel s jó meleg vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése