Ej! Hát mi az én keservem a tiedéhez képest,
Te életedet adtad értünk és értem,
Nem sírtál a keresztfán, megtette azt a hideg eső,
Mikor betegségeket mosott le a gonosz nép testéről.
Mosd hát le lelkemről a sok rárakodott gyalázatot, és bűnt
Mosd hát le, esőddel szíveinkről az átkot, mit
Egymásnak kívántunk,
És minden napi kenyerünket add meg nekünk ma,
És engem ne hagyj a kísértéseimbe, de szabadítsál, meg
A gonoszságaimból.
Adj erősebb szárnyakat, őrangyalomnak,
Mert azok bűneim súlya alatt, már megrokkantak,
És adj erőt hitemnek, mert az gyenge lábon áll.
De, tudd meg, hogy szeretlek, mert idáig elvezettél,
És hogy tanulhattam betűvetést gyerekként,
És hogy, gyógyulhattam, betegként,
És azt hogy egyáltalán szerettél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése