11- ik szonett
Szeretet dala
Kell a jó szómindenkinek, mint a falat kenyér
Kell a szép meglátása az embernek, és nem a dühödtség!
Tudom néha rossz vagyok, és a világ is rossz,
De a jóság is itt él még!
Terem a föld piros rózsát, kankalint, és édesgyökért.
Figyelmezz a gyermek arcára, hogy ha sír, Csillog a szeme akkor is ha szemébe könny szökik,
És ha egy-egy öröm meglepi
Ezt a szót hogy köszömöm oly hálásan rebegi.
Látod? Elfelejtettünk gyermeknek lenni, pedig néha jó jönne...
(Talán szép volna a világ, a felnőttekel, és velünk s veletek!)
Éljünk szerelembe, szeretetben.
Ó Jézus, add meg nekünk, hisz végtelen a kereszted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése