Mindegy
Ordít a szél a fákon, rázza sikoltva az erdőt,
Egy alak siet, kabátjába burkolódzva, szívében egy tőr,
Asszony nyelve döfte belé
Kígyó mérge járja át, bánat öli szívét.
Mindent meg tenne, hogy családja és becsülete visszajöjjön,
De, fekete szívében a hűtlenség átka ül, harag benne őrjöng
Tépi önvád, mást szeretett hosszú időn át,
Gyermekeit elhagyta hitványul, mostohán.
Szegény ágra jutott, nem várja család otthon, semmi más,
Idegen a táj ahol jár, új életet kezdeni nem tud már,
Nem is akar,
Arcán a fagyos földnek ránca,
Vonala, s az idő bőrén hagyott táj olyan, mint egy
Megszaggatott rongy darab, amit egy betegség falt fel hamar.
Élete megírva, valahol magasan a mennyekben
S tenni nem tud és nem is akar ellene,
És hiszi! Neki már minden, minden mindegy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése