Tépelődés

 Tépelődés

 

Bármennyire tépem magam,

Bőröm, sötét barna marad.

Hiába kaparom, késsel, ollóval,

Lehetetlen fehérnek lennem uram!

 

Emberednek szemében ember nem vagyok?

Valami megfelelési kényszer hajt Milord.

Hogy, kiáltsam égbe, hogy mitől vagyok különb?

 Tudod, ahhoz túl magas nekem az ember építette küszöb.

 Hogy, legyek tiszta a szemedbe nemzetem,

Ha abban hályog van,

Mert engem szeretni képtelen vagy,

Pedig, szeretlek én téged titokban,

 Még, bánthatsz is nyíltan, vagy ahogy akarsz,

Szép arcodban bizalmatlanság van.

S megismerni téged hiába,

Kilátástalan!

 Már tudom, valami más van a szívedbe,

Számunkra egy ismeretlen szó!

Ez csak a szemeteknek rideg pillantása!

Szeretni egymást nekünk, lehetetlen!