Csikorog a szélkakas a tetőn, szél fütyöl kopott
vasán,
Száraz az idő, mint a homokszem holdfénye csillog a
hasán.
Lesem az ablakon át, hátha valaki a kis ajtón belép.
Visszavonhatatlanul itt a tél, és messze még a szent
éj.
Nem vagyok egyedül advent napján, kiskutyám a lábamnál
szuszog,
Írógépem kattog, és egy pohárban a gyertyaláng meginog.
Valahol egy sakál üvölt bele az éjszakába, macskám az
ablakba dorombol,
Ezüst fényével bevigyorog a hold, boromat lassacskán
megiszom!
Lassan telik az idő, a család rég alszik,
A szobákból halk szuszogás hallatszik,
Gyerekek ágyán száz meg száz játék lapul,
A párnáikon féltve őrzött ajándék plüss nyúl,
Tűz még a kályhában pattog, hol elhamvad, hol lángra
gyúl.
A sarokba nézek, ott látom a kicsi fenyőfát,
Látom gyermekeim örömét, és már hallom nevetésüket,
Most már tudom, hogy milyen a boldogság,
Mert velük itt van a karácsonyi szent áldás.
Ablakomon benéz egy fénysugár,
Mennyországot hoz, s ezer színes pompát,
Mint az isteni ígéret, és egy emberi jó szót,
És kis házunkba beköszöntött a megszületett Megváltó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése