Levél Rudinak.
Már alig emlékszem arcodra,
Csintalan pajkos mosolyodra,
Koszos kis gatyába kiabáltál a Dráva partján,
S közben izgatottan rám vártál, hogy feléd ússzak csak úgy lomhán.
Kedves Rudi unokaöcsém!
Elmentél hirtelen, mert ilyen a tüdővész
Elmentél, mert a jó isten magához intett, hisz
Angyalok neki is kellenek, akit küldjön majd reánk vigyázni,
És mindenféle gondban, lelkem csak téged hív.
Most már tudom, hogy őrangyalom lettél, Vigyázod dolgaink,
S ha megkérhetlek, Engem itt ne hagyj,
Ha elesek, nyújts felém óvó kart.
Rudi, emlékembe örökké élsz,
Míg élek, míg el nem visz az öröklét.
Találkozunk, majd valahol a mi még,
Tuborg sört teszel az asztalomra.
Lányokat hívsz e majd táncolni majd?
Az égi esküvődőn, s mond,
Nem haragszol-e ha
Pamlagomra így öregesen, lefekszem?
És akkor elkezdünk egy jobb világot,
Valami szebbet, valami őszintébbet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése