Figyelj rám kedves
Figyelj rám
kedves, valamit súgok rögvest,
A fán egy
bagoly huhog, s szárnya suhog.
Lépteid
figyelik apró szemek, ezrek!
Mily kecses,
mily becses. S ajkad mosolyára
Oda repül
egy piros lepke.
Szívemnek
tavaszát idézi nevetésed,
Csókra
izgatja hullámzó tested, forró számat,
Mint a tó
vize amint egy szitakötő reppen rája,
Tétova, és mozdulatlan. És a fa árnyéka
Vetül a
házikómra, s bennem felsikolt az elmúlás dala.
A nap
mosolyog, felhőt szelet űz,
S te már nem
vagy sehol, eléget a kegyetlen tűz.
Úgy mentél
el, mint akit a rossz sorsa sért,
Visszasírom
régi időm, s kérdezem a tomboló vihartól, miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése