Figyelj rám kedves
Figyelj rám kedves, valamit súgok rögvest,
A fán egy bagoly huhog, s szárnya suhog.
Lépteid figyelik apró szemek ezrek!
Mily kecses, mily becses, s ajkad mosolya
Válladra repül egy fehér galamb.
Szívemnek tavaszát idézi nevetésed,
Csókra izgatja hullámzó tested, forró számat,
Mint a tó vize amint egy szitakötő reppen rája,
Mozdulatlan a fa, árnyéka
Rá vetül a házikómra, s bennem felsikolt az elmúlás dala.
A nap mosolyog, felhőt szelet űz,
S te már nem vagy sehol, eléget a kegyetlen tűz.
Úgy mentél el, mint akit a rossz sorsa sért,
Visszasírom régi időm, s kérdezem a tomboló vihartól, miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése