Elhaló fohászom
Uram! Megbotlott a szeretet,
Az emberiség szétszéledt
Nyájadat elvadult "farkashorda" tereli szakadék felé,
És mindenhol meg halt a hit!
S én mint egy sebzett medve, ordítok, a világba,
De, hajh! Süketek a fülek, s nem hallanak!
Uram, hallod az ezer kiáltást a trónod felé?
Látod a milliárdok vad táncát, öklének rázását?
Látod, ahogy az emberiség darabjára hull
Vakon a földre dobott kártyáiból s egy rossz adut húz?
Látod, ahogy az ember a végzete felé rohan?
De te most nem cselekszel semmit, vársz valamire,
mint rejtekébe, a hiúz!
Hanem, te a bibliádban elmondja, megjósolja, a vég idejének óráját,
Vagy ez talán a körtánc kezdete és vége?
Kerít neki Alfát és omegát?
Te tudod uram, rendelkezz e megromlott világgal.
De kérlek hagyj "százat", és egy talpalatnyi földet,
Hogy nyíljék ott ezer meg ezer virág,
És sok sok kis madár éneke zengjen
Mert jutalom van az evangéliumodban, és szentebbnél szentebb ige..
Hiszen, ő is a te teremtményed, Maga az ember!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése