Ma megláttalak az utcán

 

Ma megláttalak a Mátyás utcán




Nézlek! Az arcod szép, tested
Hullámzik, mint versenyre 

Szánt mén sörénye,
Formás idomod, miatt túl csurran bennem a hormon,
Ha ajkammal érintlek, örömömben csak úgy
Ficánkol a gyomrom.
Ma megláttalak utcán.
Lelkem nagyot sóhajtott,
S elnyelte alakod, az aszfalt forró nyári gőze- gáza, 

És Tovalibben könnyedén
A formás lábad
Valahol a Mátyás utcán. Berzencén.

A lámpavas mellett,
A verebek hangosan beszélgetnek és

Éneklik csicseregve,

Hogy az utcánkban átment a kedves.