Fábos Eszter Emlékének
Cigányos mosolyod mögül, József Attilába
Kapaszkodsz, szemed sír, hangod kacag,
Verseid agyamba marnak, merész,
Konok ívvel zengnek, könny szökik a szemembe,
Miért hagytad rám a jövőd üres papírjait,
Miért loptad ki magad életünkből
Eszter, maradhadtál volna még egy kicsit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése