Berzencén
Homokon fúj a szél,
Dombok mögül kél a tél
A sok madár útra kélt
S te kedves elmentél!
Berzencén a nyár is más
Útmentén a sok akác
Méhek raja rajzik, tavaszi tánc
És ott, vándor botja útra készen áll.
Hej, Berzence, Berzence
Lettem lankáidnak szerelme, s
Úton haza felé, mintha várat látnék a dombodon, odafennen.
Károgó varjak szállnak laposan az őszi földeken,
Egy anya hívja ki
házába kisfiát," gyere be"!
"Vucsela" felé mondták láttak egy aranysakált,
És "Táboriscsán", leszedték a kései szilvát.
Tél kopogott a házak ablakán
Jó vendég az!
Fagy alatt tartja a vetést,
És ott lent télen, csendes a mag,
Berzencén az ablakok mögött
Karácsonyt hoz, a hideg,
Megrakom a tüzet,
És lassan bemelegszik az öreg kezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése