Szerelem

 

Szerelem

 

Tudom már! Emlékszem!

Gyermekként megcsókoltuk egymást,

Akkor ott, a fák alatt téged te leány.

S hozzám értél félve, tétován,

Valahogy így! És furcsán!

De szép volt! És akkor szép voltál.

Gyermekként az erdő fái alatt,

Ahol velünk a mesénk kézen fogva járt.

Ma már öreg szívvel hálát adok

Az úrnak,

Veled élhettem sok évet, százat!

És lett egy szép fiam.

Jaj! Mi ez, ha ez nem szerelem? 

Vagy tova tűnő ige?

Szeretni foglak, örökre, Emi

Mert ez van megírva! Más semmi!