Szabó Ottóktól kérdem...
Testvér, miért bántasz?
Adtam rá okot?
Gondolataim szavaim téged nem bántanak
De kérlek ne vedd zokon.
Fehér bőrű barátom, Szabó Ottó.
Ne gyülölj azér mert cigány vagyok
Már más, vagyok, mint egy agyon hallgatott
Lemezkorong!
Szabó Ottó azt hittem barátom vagy?
Mert egy nyelvet beszélünk, és ha
Álmodunk, magyarul utazunk bárhová.
Szabó Ottó ne gyülölj mert fekete a bőröm
Nődet nem veszem el, de tudnod kell;
Virágos kertedbe, rengeteg a virág, s ha kell
Jut neked száz is, de ezt az egyet add jó szívvel,
Mert a gubát amit mondtál nekem
Már nem illik rám, mert félek, fertőz a nemzetem vére...
A subáról mit mondtál, nem értem; Nekem a kertedből kell
A letéphetetlen körte virág, vagy a tavaszi fehér meggyszirom!
Mert tudd meg,
A világnak kertjeibe, rengeteg
A virág! Sok és sok!
Kék, sárga, lila, fekete, piros!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése