Élem a huszonötezer-ötszázötven napom,
Ami jól s rosszul futott
És bennünk, minden napjára gyűlölködés is jutott!
De, te alázatra ítélsz, s lesz zsámolya lábadnak a hátam!
Az akaratod rabja voltam.
S vagyok most is, és tegnap.
Az Undorod már bánt!
Leszek hát köpni való cigány,
Aki elhúzza neked a nótád,
S lyukas kétszázért, elad inget, gatyát,
Erőltetett vigyorral pia után szaglász.
És ez a cigány mindent tud rólad,
Mert alkoholgőzös aggyal
Neki mindent elmondasz.
Benned a szó, máskor titok, és máskor harag,
Cigányvicctől vörösre röhögöd magad,
S Büszke vagy arra, hogy te milyen okos vagy!
Ez vagy te Magyar haza!
Kenyered nehéz és siralmas,
Itt hagylak, nem sírok utánad már,
S lehajtott fejjel nézek szeretetlen szép tájadra,
Ahol csak a szél süvít, őrjöngő haraggal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése