Ego

 Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált..

- Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?

- Nagyon sok a dolgom..

- Már, hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.

- Tanítok 2 sólymot, 2 sast, fegyelmezek 2 nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót. – felelte a nő

- S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket.

- Bennem vannak.

- A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.

A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak – ők az én kezeim.

A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de őket tanítom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak. – ők az én lábaim.

A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet.

Ő a testem.

A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit... Ő a nyelvem..

S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű.

Azt hiszi ő a király.. De nekem meg kell szelídítenem...

Ő az ego.