Ablakom
alatt elment valaki
Meghalt apám
kopogott az ajtón?
Letett
valamit! Talán a világ szennyétől Bemocskolt gondolatom rongyait?
Nem az volt,
hanem egy kopott hegedű
Amit roma
apám életét végig siratva
Megevett a
nyű! Óh! Uram
Mért nem
vettem észre, hogy
Valami fájt
bennem, és csak én üvöltök?
Sakállal
sírom át az esztendőm..
Bőg velem a
vihar kint a fák alatt,
S belül
bennem valami meghasad!
Valaha nyár
volt a szívembe,
Most fagyott
hó, és ordítva süvítő,
S pelyhekben
hull a kertemben az ónos eső...
Most fáj a
fejem! Talán, mert más idők jönnek...
Félelem
gyötri mélyen ülő szemem
Torkomba
szorul a múlt bűne
Éjszakáim
ferde kicsapongásai
Jajgató
szüzek sikongatásai
Vének
csóváló pillantásai!
Hova lett az
erkölcseim egyenes vonásai?
És
értetlenül bámulnak rám az asszonyok kisírt szemei!
Lágy
szellővel röppen egy árnyék,
S Valaki
megérinti a vállam.
Szomorú
szememre könnyek köde száll,
És itt belül
ordított bennem a kín! Úgy ám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése