Magamnak

 

 

Zárva van minden, csendes bús a falu,

Alszik minden, s hideg tél ül a tájra, oly szomorú!

Itthon jó meleg van,

Arcunkról lekerül a maszk!

Reggel ötig, sok az idő, és akkor itt a fagy,

Nagy hangon bőg egy borjú, bár a szomszéd akla nagy,

Rikolt egy törpe kakas, csak úgy vörösli belé a taraja.

Arany táncot rop egy boszorkány lepke

Villanykörte forró, és ide oda repked.

S azon gondolkodom, hogy mikor lesz vége

Hoz-e a jövő, valami irtó jó szépet!

Mennék, de a tudat visszatart,

Vannak magasabb rendű dolgok,

Amit meg kíván a haza!