Már csak üresen néz a szemed,
Föld csókja omlik arcodba
S közben elfelejtik a múltadat!
Elestél többször, haló poraidra
Száz kutya ugat,
Férgek lepték el életed kenyerét,
Majd a húsodat is ették gonoszul,
S ha hibáztál, megtorolták azt piszkosul,
Nem lehettél szemükben büszke magyar
Csak hitvány, büdös cigány.
Ha helyet akartál a polcon fent,
Lejjebb löktek, és ha ez nem volt elég,
Még alább rúgták bánatos bús fekete fejed!
De te konok, képezted magad,
Tanítottad zord fiaid,
Élted a romák színes életét!
Költötted a sok ékes szavakat,
S tanítottad jóra országod népét!
És a siket füleknek, nem volt hallása a lírai szóra!
Uram! Emeld fel lelkét magadhoz!
Ő Érzékeny gyermeked volt,
Mint Mahatma Ghandi a népének!
Choli bácsi, versednek kovácsa,
Hangszerednek mester dalnoka!
És fiatal koromnak nagy tanítója!
Áldja meg lelked az isten,
Nyugovást adjon poraidnak,
Az örökké való végtelen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése