Hol vagy Anyám

 

 

 

Talán rejtekedben sírsz?

Mert már rég elment apám?

Már nem kiabálsz velem, nem húzod kezem

Hogy iskolába menjek,

Nem teszel boldogan, a tél idején

Kopott lukas cipőt a priccsem alá,

És zoknit is ráadásnak,

Hogy ne fázzon lábam!

S többé nem főződ meg

Azt a lopott kacsát,

Amit éjjel hozott a bátyám!

Anyám, te soha nem panaszkodtál senkinek sem

Ha nem volt pénzed,

Csirke ólat tisztítani mentél szép csendben,

De estére már ott gőzölgött a krumpli leves a sparhelten,

S nekem fújtad hűtődted keverted..

Anyám, miért álltál mosónénak a halál oldalán?

Nem volt elég húsz évig a Maris asszonyságnál?

Miért nem élsz most, és görnyeszted hátad, a szomszéd vályogán?

Mér, nem versz meg újra s újra engem

A kölyködet, az engedetlent!

Hiszen, most kereszttelen földsírodon,

Engem, a hontalant, az éjemben,

Már csak a dalod ringat el csendesen.

Anyám, én vagyok az! A fiad, az engedetlen!

Lágy pillangóként száll gondolatom,