Fent homokon süvít a jeges szél
Arcomba csapott a berzencei tél.
"Hosszú" utcán görnyedve járok, szél fúj arcomba,
Távol van még a Vránicsék háza
Igyekszik a lábam; hol van még a Mátyás utca?
A forrásnál megállok s néztem ahogy a forrásvíz befagyott, lóg alá a jégcsap.
Orrom megtörlöm, és a rohanó széllel
Újra neki indulok.
Egy kutya ugat , és én ijedten nézek oda,
A kerítésen karácsonyifények csillognak- villognak.
Hátizsákom melegíti hátam, hajt a láz,
Itt-ott izzadság cseppek gördülnek tarkómon végig s alá.
És amott a bokornál meglátok egy elázott kismacskát.
Tudom hogy nem szabadna hazavinni senkit sem,
De bennem megszólal valami öntudat,
"Vidd haza őt"!, Ő is olyan mint te voltál egykoron,
Kirúgtak téged házaikból, éjnek évadján,
Éhkopp ette ajkad,
szomj és hideg volt a társad !
Ifjúként, csavarogtad a tizenkilencedik évedet is, Jutott belőle kín , a következő évekre is.
A kabát alá dugtam az állatkát,
Es róttam hazafelé a járdát
A hideg "hosszú" utcát!
Otthon egy kedvűen fogadtak
Nem is gondolták, hogy hoztam
Didergő kisárvát. De
miután megcsodálták a kiscicát,
Azon tanakodtunk, hol legyen neki valamilyen hely.
Miközben beszélgettünk, nem vettem észre azt,
Hogy a kismacsek meglépett ,
Az ajtón át a koraesti sötétbe.
Így esett hogy macskaúrfinknak nem akaródzott
Gondozottnak lenni,
Világgá ment valahová,
Jó családot keresni!
Felnőni! játszani! enni, inni szeretni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése