Tavasz

 

Még tétován jövöget, 

Tél hideg köntösével,

Földből alig életecske sarjad

Felsír a felhő, zokog alá,

Megönti a mező füvek sarját. 

Nap is bátortalan, melege gyatra

Olvad egy fenyőgallyról, a hideg jégcsapja,

Kavarog az északi szél

Ereje, mint egy fiatal szellőé,

Vadóc, és kajla!

Házikó tetején forog  a bádog kakas

Könyvet lapoz a szellő úr, néha lassan néha gyorsan

Egy nóta van az ajkamon

És a gitárom csendben dalol. 

Tavasza van madaraknak Ott csicseregnek fenn a fán,

Kikelet virágán zsong egy méh

Fehérbe borulnak a meggyfák a körte fák, 

S lassan lágy tavasz van!

Szivembe is eljő már, csak kár, hogy elmúltam hatvan,

És a csontjaimban az idő is elkorhad lassan!