Berzencei ősz

 

Berzencére beköszöntött az ősz
Ezer színeiben pompázik a táj,
Avar deresen csikorog, susognak a fák,
Egy vénember hajlong, s rakja a tűzifát.
Nekem még fáj a nyár, hogy hűtlen lett hozzám.
És itt a Somogyi erdőkben megbúvik a szarvas és a dám,
Mint egy lenge könnyű lányt, kit kérni sem kell,
Ott hagyott viruló, pipacsos réteket, s tova kacagott a nyár.
Aranyba öltözött a cser, arany a kocsánytalan tölgy is,
Szúrós málnabokor szorosan ölelgeti.
Bokrában jajong egy madár,s ott, nyárfa sárguló ága,
Deret lehel a fűre, a dámvad, hajnali harca.
Még sétálok egy órát, nézem az árva házakat itten,
Valahol az út végén

A Lipéki -pataknál

malom volt, ahol a „Vucsela” 

Murvája szeli át,
„Hosszúutca” nincsen messze,  

És öreg lábaim haza visznek!