Miért bántott engem az ha másra is mosolyogtál,
Miért hittem hogy megváltoztál?
Pedig csak játék voltam neked, tudom ma már!
Miért mentél el rózsám?
mert, akkor szép csendben véget ért
Ma még fáj egy kicsit nekem, de tudod, hogy akkor felébresztettél!
Ó kicsiny lélek e nagy világban,
Hitted e hogy, érted voltam oda,
Érted! De talán nem fogtuk fel,
Hogy miért is lett hirtelen vége?
Most már vénűlő kezemmel simogatom
Rőtre fakúlt fényképed,
És vénülő szememmel, keresem lopva a te szemed!
Mit mondhatok a sok mièrtre?
Válaszom annyi, hogy akkor
Volt egy jó pillanatom!
Látod, ma már tudhatom,
Nem örökre terveztem véled,
Hanem, pillanatnyi örömre,
S ezért voltam akkor hitvány!
Mert nem értettem meg akkor,
Hogy, nekünk másként is alakulhatott volna!
Aranyban ezüstben ötözve, úgy boldogan
mint két rózsa szál egy vázában!