Január 31
kismadár ijedten repült el előle
és szívem mélyéből felsír hirtelen
a jól ismert ismerős maga a magány,
s felsír a bölcsőből egy kicsinyke lány.
Anyja szeme rajta van, s féltve vigyázza szíve mélyén!
Most már alszik a kisbaba, és
Az utca csendes, csak egy kutya ugat,
És csendes hóba burkolódzik az udvar.
Egy vénbagoly keres valami elemózsiát
Egérke a kukorica góré elött
szedi előle a lábát mindhiába kár.
Rakok még a tűzre, január vége van
Kint csillámlik a fagy,
Havat taposni készül a hideg február.
Valami madár dalol, vagy cinke?
Inkább csivitel, de nekem ez dal,
Talán valami nyugtató madár szólam
Talán búcsú a téltől, vagy szomorú
hó ropogás, agy maga a jégcsap sírása?
Bús szellő kél a dombokon túl
a fenyőág a jégtől elkonyul
A fák mőgül dereng a világosság
Reggelt köszönt a fák öreg dokija a hárkály.
Ma a traktor sem szánt,
frissen lekenve lezsírozva a pajta előtt áll.
egy férfi be fogja öreg lovát
és bólogatva, pipája mögül elimdul, S tudomásul veszi, itt van a február!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése