Apám emlékezete
Az égalján még feketéllett
az éjszaka töredéke
és a nap kényesen fel kúszott az égre.
Egy szél úrfi megbillentette
a kalapom,
és egy esőcsepp landolt az arcomon,
és az orromon könny csorgott
zavarában és az éji ezüst ruháját
levetkezve, aranyra cserélte a hold,
Másnap nevetve kacagott fel egy sármány
S elém az ősz jött köszönteni,
És a nyár apám
hajnalban már hidegen szorítja kezem!
Ma reggel összebújtak a verebek.
egy bagoly ijedtébe egyet huhog,
s reggeli imákra kongat a barcsi templom.
Felhőket takarít a Pilica felett a hideg
felsikolt egy duda, a gyár mellett
Fürészgyárba indul a telepről a rengeteg ember.
Nyolc óra hamar itt van, elindulok
az erdőbe én is
hű ebem elkisér, hosszas tétovázás után,
Mellém szegődik mégis!
Az idő úgy dönt, hogy velem rohan,
arcomra lágy leplet libbent
s mellettem elhúz egy gyors vonat.
Haza jöttem hozzád apám!
idős Farkashegyi József.
A város legnagyobb hegedűse!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése