Valaki csendben imádkozott értem!
Ablakom alatt elment valaki
Meghalt apám kopogott az ajtón?
Letett valamit..Talán a szennytől Bemocskolt gondolatom rongyait?
Nem az volt hanem egy kopott hegedű
Amit életét végig siratva
Megett a nyű! Óh Uram
Mért nem vettem észre, hogy
Valami fájt bennem, és csak én üvöltök?
Sakállal sírom át az esztendőm..
Bőg velem a vihar kint a fák alatt,
S belül bennem valami meghasad!
Valaha nyár volt a szívembe,
Most fagyott a hó, és süvít ő,
és pelyhekben lehull a kertemben!
Most fáj a fejem! Talán, mert más idők jönnek...
Félelem gyötri mélyen ülő szemem
Torkomba szorúl a múlt büne
Ejszakáim ferde kicsapongásai
Jajgató szűzek sikongatásai
Vének csóváló pillantásai
Hova lett az ekölcseim egyenes vonásai?
És értetlenűl bámul rám az asszonyok kisírt szemei!
Lágy szellővel röppen egy árnyék,
Valaki megérínti a vállam.
Szomorú szememre könnyek köde száll,
Belül ordított bennem a kín! Úgy ám!
Húztam egész nap a törhetetlen igám ,
Ő hívott hogy vigasztaljon,
Jó szót mondjon nékem,
S nem vettem észre,
Pont akkor, akkor éppen,
Mikor ott! villámlott a kék égen,
Valaki csenben imátkozott értem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése