Erdei sétám
megfagyott levegőt hord a szél
a hegy felől jön az új év
köszön egy nagyot és elrohan velünk az óév.
Ezernyi petárda robbant az emlékezetembe, hatvahét óév
a hátám mögőtt, véget ért
mindegyik jót igért a vén pecér,
zörgő aranyával, nyomort nekem mért testvér.
Nincs mire emelt fővel néznem,
elherdáltam rongy életem
dalom szegényes rímei
harangok fals hangai
engem siratnak meghalt fiaim.
Zavart tekintetű jövöm
zenél nekem furcsa dalt
anyám átka ez idő alatt
lecsordúlt agyamról,
s felriadok beteg ágyamból.
Nincs időm haragudni rád
agyon foltozott világ
nincs bennem gyülölet szentem
csak hit, hogy él még a szeretet,
s Lesz még vidám játéka az összes gyereknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése