Fáj, mert arcomba martál te halál,
Pedig a lábaid elött hevertem te királylány.
És a pszichiátrián,
Észrevétlenül rám hördült a nyár.
Az ősz hideg pompájával mosta el
Szíved gyermeki mosolyát
Te ellopva magad tőlem, átok nélkül messze vagy már.
Hasadba loptam életem értelmét
És nyögve megszülted
Szívemnek keserű szép bánatát, És a tűz töményen elégetett!
Jaj, de halld a messzi kocsi zörgését, Szent Mihály
Lovának vad csattogását
Jönnek..jönnek( nem akarom hallani) Mert itt van a szörnyű elmúlás!
Már lágy fehér kendővel borítja el
Az idő, kitolás utolsó sikolyát az arcodon
És felsír, utoljára bennünk az elmúlt szigorú évek korok!
Nem vagy már sehol,
Tested nyirkos fölbe hág,
Hant felett a világ, sír alatt te vagy kis virág!
2006. November 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése