Nézz istenem nincseimre
Betegségtől haldokló kincseimre
Kik nevedet suttogják, s titkon
Reményt tálpálva, ordítják
Az Imájukat a templom kapukban, nincs már
Szívem azt kérni, hogy
gyere le hozzájuk megérinteni
Fájdalomtól megkapart börüket,
S a láztól megégett, arcukat,
Mert te meg mondtad uram:
"Ha imáidba foglalod nevem
Én ott leszek veled
S meghallgatom szavad
S kisímítom a fájdalomtól
Eltorzult ráncaidat, a láztól
megszürkült homlokodat,
S megerősítem a te gyenge vállaidat!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése